Wajda kérésére leközlöm ezt az elemzést is, amit Szabó Márk intermédiás barátunk készített a Feljődés csipeszei című képemről. Nem kívánom kommentálni, a közeljövőben egy kicsit kevesebb szó lesz a saját műveimről.

Nemrég találkoztam egy régi, de nem gyakran látott barátommal Bátki Zoltán festővel. Ekkor láttam egyik legelső, ám számomra talán legérdekesebb képét a Fejlődés csipeszei címűt. A mű címe meghatározó, ez a címadás alkotja meg a művet. A képen vagina, illetve tojás alakú befoglaló formákban látunk a Müller-Lyer illúzió nyilaihoz hasonlító jeleket közepükön fekete, illetve fehér lyukakkal. Két alakzatot pedig elöntött már a fekete- illetve fehérség!
A mindenképpen a termékenységet megjelenítő alakzatokban a Müller-Lyer illúzió mindig párban megjelenő nyilai közül csak az egyik, a kifelé mutató, a rövidebbnek látszódó jelenik meg.
A fejlődést mindig valamilyen kívülről is látható gyarapodással szokás összekötni, a belénk akaszkodó különböző csipeszek (intézmények, kötelességek) melyek útja mentén a várható gyarapodás megtörténik, sokszor saját maguk takarják el befoglaló kereteikkel, fogóikkal a külvilág számára a fejlődés végbemenetelét, kisebbítik jelentőségét. A képen mintha egy absztrakt arc is megjelenne, ez tovább erősíti ezt az értelmezést. A kép felületének legtetejére került elnagyolt nyilak melyeknek vége túl nyúlik a vásznon a gondolat univerzalitását jelentik.