Ezt a képet 2007 nyarán festettem, és a kedvenceim közé tartozik, mert mind techikailag, mind tarlamilag zseniálisnak tartom. Íme egy kis eszmefuttatás róla.

Ez a mű többféleképpen érthető és értelmezhető, ezáltal bensőséges, mágikus viszonyt alakít ki a szemlélővel . A mű alapgondolata emlékek, és az emlékezet homályossága, és ennek kapcsán érezhető üresség, veszteség érzése. Ezt most érthetjük az emberi kultúrára, civilizációra, illetve egyénre, közösségre egyaránt. Ki ne érezte volna azt hogy amit átélt az életben az igazából meg se történt, mert annyit változott körötte a világ, hogy nem tudja újra megragadni azt a bizonyos pillanatot? S vajon hány emberi alkotás, munka, terv ment kárba a új korok rombolása, háborúk, katasztrófák, vagy egyszerűen az elfeledés miatt. A sok olajfolton csak homályos ködképek sejlenek fel, amik a mai ember számára nem túl sokat jelentek. Vajon ki képes magát a középkor világban elképzelni? Ki az aki önfeledetten élvezni tudja az olyan ősi irodalmi alkotásokat, mint Vergilius Aeneis-e? A kerék szimbólum arra utal, hogy bizonyos dolgok azért mégiscsak átörökítődnek az utókorra, bár itt is megjegyezendő hogy ezekek a zseniális ősi találmányoknak a nagyszerűségét a mai „haladó” korban már nem értékelik, mert annyi kütyü vesz körül minket, hogy elfeledkezünk az előttünk élő évezredek kitartó munkájáról, és ezeket természetesnek vesszük. Másik értelmezésben az egyéni élettörténetek, egyéni sikerek feledésbe merüléséről is szó van itt. Hiszen ki tudja milyen ember volt az ükapja például? Valószínűleg már sírja sem látogatható és rokonság is igen keveset tud róla. Pedig lehet, hogy jó tett sok emberrel, sokan kedvelték, esetleg valamivel ő is hozzájárult hazája fejlődéséhez. Szomorú belegondolni, hogy a ma dolgozó, alkotó emberek sokasságának munkája 100 éve távlatából már szinte láthatatlan lesz. Ez mű tehát tulajdonképpen egy állásfoglalás a múlt értekéinek védelme mellett, valamint figyelmeztetés az emlékezés fontosságára, mert e nélkül a jövőnk is értelmetlenné válik.