Szeretettel köszöntelek tégedet, Kedves olvasó, ezen az új blogon. Magamról annyit, hogy vegyészmérnök hallgató vagyok a BME-n és amúgy meg szeretek festegetni, ha időm engedi, meg kiállítás megnyitókra járni, ilyesmik. Ezen a blogon elsősorban a véleményemet szeretném megosztani veletek, ezáltal értelmes vitákra sarkallva titeket különböző tematikus témák szerint. A cél tehát alapvetően nem a tájékoztatás, hanem a művészet megéléséhez egy keret biztosítása.
Nos, mi a festészet vagy ha úgy tetszik vizuális kultúránk hatása, szerepe a múltban és a jelen korban? Ha jobban belegondolunk bizonyos szempontból igaz a feltevés, hogy amit a természet(vagy úgy tetszik Isten) az embereknek adott, az sokkal tökéletesebb, szebb, mint amit ember valaha alkothat vagy alkotott. Ez a buddhista vagy úgy tetszik környezettudatos gondolat végigkíséri mai világunk gondolkodásmódját, ami megállt kiált állítólagos fejlődésünknek, és azt kívánja meg társadalmunktól, hogy legyünk kisebbek, ne vágyakozunk többre, mint amire valójában szükségünk van. Ez ugye biblikus hasonlattal élve a Paradicsom, és az Apokalipszis közti választás.
Ámde az emberi természet ugye egészen különbözik az állatitól, így aztán semmi nem jó neki, soha nem elégszik meg semmivel, mindig újítani akar, megunja egy idő után történéseket, változást akar. Ez létrehozta az emberi kultúrát, megannyi nyűgjével és áldásával együtt.
Ennek az útkeresésének az eredménye maga művészet és a festészet, aminek elsődleges célja szerintem az egyediség megmutatása, az alkotásvágy kiélése, a műveken keresztül kommunikáció a társadalommal, nyom, hagyaték itt hagyása az utókor számára . Sokan mondják, hogy a művészet világunk ábrázolása, mégha az legtöbbször kódolt formában jön létre. Ez nem igaz, hiszen a művészet fokozó jellegű, és egyediségre törekszik, vagyis a jelenlegi viszonyainkat meghaladni igyekszik. Vagyis az a művészet, amit annak szánnak.
Ami az ábrázolást illeti ez szerintem nagyon ritkán célja a festészetnek. Mihályi János "világhíres" Gépelemek-Géptan könyve szerint "a műszaki rajz hiány nélkül mindent elmond az ábrázolt szerkezetről, mert egyértelműen közli a tárgy megkívánt alakját, méreteit, anyagát, elhelyezését, stb." Vagyis még legrealistább művekre sem mondató el, hogy ábrázoló lenne, mert a művész ízlése, egyedi színhasználata, ecsetkezelése pillanatnyi hangulata áthatja képet, reprodukálhatatlanná teszi azt. A 20. században bizonyos tudományos irányzatokhoz volt köthető, hogy el akarták mosni a határvonalat tudomány, a tervezettség és a művészet körül. Vagyis például gépészeti, építészeti tervrajzokat használtak fel műveikben, ami által ez is művészet lett. Ezek a relativizáló törekvések még ma is népszerűek, bár én nem látok benne túl nagy fantáziát, és igazából unalmasak.
Tehát az idealizáltság a festészet történetét végigkísérte, ebből a szempontból nem voltak forradalmiak a 19-20. századi modernizáló törekvések. Ezek úgymond "csak" azt a korábban evidensnek vett közvélekedést változtatta meg, hogy a képeknek mértékletesnek, kiforrottnak, a tárgyaknak, embereknek pedig felismerhetőnek kell lenniük. Nézzünk egy példát: 
Ez David Teniers flamand festő 1647-es festménye, Leopold Wilhelm herceg galériájában a címe. Valószínűsíthető, hogy ez a szoba ilyen formában sosem létezett, inkább pedáns rendben voltak elrendezve a kastélyban a képek, a többit raktározták, kereskedtek velük esetleg. Itt a cél a művészetkedvelő, mecénási szerep kihangsúlyozása, egy pozitív üzenet metaforikus megjelenítése. A nyitott ajtó például utalhat a felvilágosodottságra, vagy arra, hogy a herceg nyitott a tehetségre.
Arról beszélnék még, hogy a festészet mai világunkban túlmutat a galériák, gyűjtők, múzeumok keretein. Legjelentősebb felhasználása manapság érzelmeink befolyásolása, kellemes környezet kialakítása reklámok, plakátok, divatos szóval élve design formájában. Marketing tevékenységre leginkább absztrakt, non-figuratív alkotások a legalkalmasabbak, mivel a nagy egységes felületek, egyszerű forma- és színkompozíciók nyugalmat, harmóniát sugároznak, valamit könnyen megjegyezhetőek. Ezenkívül tartalmilag semlegesek, ezért nem osztja meg az embereket. Erre a elkövetkezendő bejegyzésekben számos példát láthatunk majd(pl. Bauhaus-mozgalom, politikai pártok, közlekedési szimbólumrendszer, stb.).
Ennyit nagy általánosságban, ezután majd rátérek a speciális témákra, amik várhatóan egyre érdekfeszítőbbek lesznek.
